Örülök, hogy akkor amikor beköltöztünk, nem volt annyi időnk és pénzünk, hogy mindent a kedvem szerint elkészítsünk, mert azóta sokat változtam és már jobban megismerve magamat, családomat, az otthoni szokásainkat, egész más stílusban képzelem el a körülöttünk lévő teret. De ez így van rendben. Változunk. Amit 10éve szívesen felvettem és a kedvenc ruhám volt, azt most már nem venném fel több okból sem. Ez az otthonommal is így van. Az alap marad a részletek néha változnak. A lényeg egy semleges alap. Nekem ez bejött. Nem választottam a falra élénk színeket.
Igaz ezek nagyon jók is lehetnek, de csak ha igazán hozzáértő a tervezője.
Én nem merném. Én a biztosra megyek.
És persze ismerem magam, hogy néha szükségem van a frissítésre, változtatásra. Mert a változatosság gyönyörködtet.
De nem akarok 2-3 évente újrafestetni a lakást, vagy annak egy részét. Nem választottam feltűnő, éppen divatos vagy kedvenc színeket a konyhaszekrényekhez.
Tapasztalatból tudom, hogy bár évekig szerettem a lila színt, előtte meg a bordót, most a türkiz az abszolút kedvenc. Ezeket a színeket biztos nem használnám nagy bútor, vagy fal felületén.
Nézzünk pár semleges alapot.
Ha leveszed a “cukormázat” (párnák, lámpabúra, függöny, vázák, virágok kiegészítők) marad egy fehér, vagy nagyon semleges színű alap.
Itt a fotel ugyan kék, de a huzata lecserélhető.
Persze a mintás, élénk kanapéknak vagy falaknak is meg van a helye a bevállalósabbaknál.
Lehet ellensúlyozni, kiemelni semlegesebb kiegészítővel.
Erről még részletesebben írok később.
Te bevállalós vagy a bútorok színében, vagy inkább a kiegészítőknél választasz határozott színeket?
