Nyaralni voltunk kis családommal a múlt héten, az ország nyugati csücskében. Bár faluban lakom, de nálunk már nem az a régi falusi élet látható, tapasztalható. Nem tudtam mi vár ott ránk -csak egyszer jártam az Őrségben még 20-as éveim elején-, de erre nem számítottam… Beleszerettem.
Az őrségi táj és közeg békés, megnyugtató hangulata, a stressztől és kapkodós rohangálástól mentes légköre beszippantott minket. Összesen 4 napot töltöttünk ott(-hon), de úgy éreztük, haza érkeztünk.
Különleges emberekkel találkoztunk, akikkel néhány mondat után úgy éreztük, mintha régi barátok lennénk. Az itt élő emberek nyitottak és barátságosak és valami hihetetlen lelkesedés és elkötelezettség sugárzik belőlük a munkájuk iránt. Ez a lendület és lelkesedés akaratlanul is átragad az emberre.
Tér van, az emberek nem egymás szájába lógva élnek és mégis közelebb vannak egymáshoz, mint gondolnánk. Ismerik egymást, összetartanak és megbecsülik, felnéznek egymásra, mert itt a legtöbben nagyon keményen megdolgoztak mindazért, amijük van, tisztességes, becsületes javarészt kétkezű munkával. Mindeközben nem panaszkodnak, elégedettek az életükkel és dolgoznak az álmaikért, céljaikért. Lenyűgöző emberek.
A ház amiben laktunk Őriszentpéteren, a Farkasdombi Vendégház 1896-ban épült. (www.farkasdomb.hu)
Bár sose rajongtam az igazi régi falusi lakberendezésért, de most már tudom, hogy azért, mert nem láttam ilyenből igazán ízléseset. De ez a ház múltidézően hangulatos és magával ragadó volt.
A jelenlegi tulajdonos 2008-ban vásárolta vissza az erősen leromlott állapotú házat, ami felmenői tulajdona volt hajdan. A ház és környékének felújítása 3 évbe tellett. Az újraélesztés során, ahol csak lehetett, ugyan úgy, mint az építésekor hagyományos anyagokkal-módszerekkel dolgoztak, persze a mai kor igényeit szem előtt tartva. Ami a végeredmény lett, az szerintem gyönyörű és azt kell mondjam profi, pedig a tulajdonos (mondhatnánk minden előképzettség nélkül) maga álmodta meg minden részletét a háznak kívül-belül.
Mielőtt megmutatom neked a házat képekben, egy kis hangulatkeltést engedj meg nekem a környékről, az Őrségről, sok képpel. (Nem vagyok fényképész és csak a telefonommal tudtam fotózni, de nagyon igyekeztem.) Az ember, ha akarja, ha nem, egész közel kerül a természethez, az állatokhoz, ami hihetetlen megnyugtató hatással tud lenni. 
Egészen véletlenül -abszolút tájékozatlanul- belecsöppentünk a Hétrétország nevű fesztiválba, ami rengeteg programot kínált. (Hétrétország – Szerek és porták fesztiválja, augusztus 9-20., 20 település, 50 helyszín)
Errefelé nem utcákkal tagolják a településeket, hanem nagyobb részekre van osztva és ezek a szerek (Alszer, Templomszer, Pityerszer stb.) A nyitott porták pedig megadott időpontokban várták az odalátogató vendégeket, ahol megtanulhattunk dödöllét, kürtöskalácsot, házi rétest készíteni vagy korongozni. És persze nagyszerű emberekkel volt lehetőségünk találkozni, beszélgetni. De megnézhettük hogyan készül a kézműves csoki és egy állatsimogató portát is meglátogattunk.
Sajnos nagyon sok hely volt, ahova nem volt időnk benézni. Vannak koncertek és színházi előadások, valamint kiállítások, de ezeket sajnos a gyerekekkel együtt nem igazán tudtuk megnézni. 
Kerámiából készült virágok:
Az egyik legmaradandóbb élményünk a lovaskocsizás volt erdőn keresztül, a megáradt Szala patakon átkelve: A gyeplőt legtöbbet a lányunk fogta a kezében és arcára ragadt mosolya jelezte, hogy iszonyúan élvezi.
De mi se feledjük Péter bácsi (Dobokay Péter, versenylovas, lovasedző) humorát, életbölcsességeit és lelkesedését a környékért és az állatokért. Hosszan elbeszélgettünk vele és feleségével az élet nagy kérdéseiről, amíg a gyerekek a kertben futkároztak, vagy nyuszit, cicát simogattak.
Az én mottóm: Otthon az, ahol önmagadra lelsz. Itt új értelmet nyert számomra ez a gondolat, de ezt nehéz lenne elmagyarázni. Mindenesetre egy környékbeli portán (Szalafő, Múltidéző Porta) Zsuzsa néni mottója nagyon elgondolkodtatott:
“A hagyomány az embernek visszaadja önmagát.” Valahogy pont ezt éreztem.
Akkor mutatom a Farkasdombi Vendégházat: 
A fa mögött egy megbúvó jurtát láthatsz, némi 21. századi komforttal felszerelve: (Még mutatok belső képeket róla.)
A jurtától balra van egy kis tavacska:
Amikor nyitva voltak a tavirózsák virágai még gyönyörűbb látványt nyújtott, de itt még korán volt, nem sütött rájuk a nap.
Nézzük meg a házat közelebbről:
Ez a fedett kis előtér volt a kedvencem, a múltidéző bútorokkal és kiegészítőkkel… 
…és persze az eredeti, visszafogottan díszített bejárati ajtóval. Néhány pillanatra szinte ott éreztem magam dédanyáink gyerekkori, nyugodt környezetében.
Belépve az ajtón:
Bőröndben: útikönyvek, térképek… A falon a nagyszülők és a ház régi képe. 
Családi örökség ez a míves, régi szekrény ez még az előszoba része. Mellette a szobánk ajtaja.
Szépen belesimul a környezetbe ez az új csillár is.
Előszobából már beláthatunk a konyhába, onnan is nyílik egy (2 személyes) szoba.
Ez a bejárati ajtó belülről:
A falat igazi hímzett képek díszítik az élet nagy igazságaival 🙂 :
Nekem ez a lécekre aggatott régi konyhai eszközök dekoráció kifejezetten tetszett, és az asztalon lévő (talán csuhéból készült) virágokkal díszített ág:
A tulajdonos (Laci) réti virágcsokorral is megörvendeztetett minket az étkezőasztalon. Persze a konyha minden szükséges modern géppel felszerelt, mint például a mosogatógép.
Ez a régi fa láda rejti magában a szelektív hulladék gyűjtőt:
És ez volt a szobánk: Mivel a gyerekek kapásból elfoglalták a kinyitható két személyes ágyat, ez maradt nekünk a férjemmel. Aminek én végül nagyon örültem, mert egy élmény volt aludni benne. (És a matrac is kényelmes volt benne.)
Ez volt az én ágyam. Külön értékeltem, hogy apró virágmintás ágyneműhuzat várt minket az ágytakaró alatt, ami nagyon ízléses volt és jól illeszkedett a szoba stílusához.
A szoba másik fele a szekrénnyel, amibe pakolhattunk. (A kép nem sikerült jól, de mindenképpen szerettem volna megmutatni, a hatalmas fonott vázával, vagy minek nevezzem.)
Mint egy alaposan megtervezett kompozíció:
A falak vastagok, jól tartják a nagy melegben is a hűvöset.
A mennyezeten látható régi gerendáknak hihetetlen jó hangulata volt. 
Falakon családi hagyatékból maradt fali szőttesek is láthatók:
Ez is nagy kedvencem volt. Egy újabb apró részlet. Egy fa tálban borosüveg dugók, termésekkel kombinálva. Ajtó támasztékként volt berakva a nyitott fürdőajtónál, amikor megérkeztünk. Jobban tetszett, mint mondjuk egy tál színes potpourri.
A fürdő. Modern, kényelmes, hangulatos. Nem is tudom mit mondhatnék még.
Amit még megígértem, pár kép a jurtáról, amit hagyományos technológiával készítettek, a mai igényekhez szabva. 4 ember tud aludni benne egyszerre.
Annyira magával ragadott a hely szelleme, üzenete, hogy nem tudtam megállni, hogy meg ne mutassam Neked ezt a szép magyar tájat, környezetet és persze ezt a számomra lenyűgöző házat. Biztos, hogy hosszútávon is hatással lesz rám. Már azon agyalok, hogy tudnám egy-egy kiegészítővel becsempészni a saját otthonomba ezt az igazi, ereinkben is csörgedező, ősi magyar életérzést, ami megérintett. Hihetetlen erő van benne. Ebben a házban olyan szépen összesimult a múlt és a jelen, a régi és az új.
Gratulálok Laci! Igazán szuper házigazda volt és lendületes egyénisége, szenvedélyes történelem és múlt iránti lelkesedése hatással volt rám. Nem tudom mással zárni, mint amit az elején írtam:
“A hagyomány az embernek visszaadja önmagát.” Valahogy pont ezt érzem most.
Képek forrása: Saját
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: